Milyen gyakori szülő gyermek konfliktusok vannak? Hogyan lehet ezeket elkerülni? Miért fontos, hogy meg is próbáljuk elkerülni ezeket?
A szülő-gyermek konfliktus előbb-utóbb bekövetkezik, teljes mértékben nem lehet elkerülni. Ugyanakkor törekedhetünk arra, hogy ez a kapcsolat, minél kiegyensúlyozottabb legyen.
Ehhez először azt szükséges felismerni, hogy mi az, ami a konfliktus hátterében áll. Aztán ezt követheti a megoldás, és a probléma rendezése.
Leírva egyszerűnek tűnik, valójában nem az, hiszen nagyon mélyen gyökerezhetnek a kiváltó okok. Lehetséges, hogy már a szülő sem kapott megfelelő, egészséges mintákat gyermekkorában.
Milyen gyakori szülő-gyermek konfliktusok vannak, amiket ki lehet(ne) kerülni?
A szülő feladata, hogy vezesse a gyermekét, segítse neki felfedezni a világot a felnőtté válásáig. A felnőtté válás során megszűnik az alá-fölé rendeltségi viszony, és a gyereke egyenrangúvá válik vele.
Tudatosítják magukban a szülők ezt a folyamatot?
Sajnos sok esetben nem, pedig ez is része a gyermekvállalásnak. Ennek a felismerésnek a hiányában egyenes út vezet, a felnőttkori, akár a gyerekkori szülő-gyermek konfliktus kialakulásához.
Egy szülőnek fontos felismernie, hogy a gyermeke nem képezi a tulajdonát. Önálló lélek, akiért felelősséggel tartozik a felnőtté válásáig. Ezt követően akkor válik egészségessé a köztük lévő viszony, ha tiszteletben tartja a felnőtt gyermekének minden egyes döntését.
Elsősorban a szülő felelőssége, hogy milyen a gyermekével való kapcsolata a gyermek felnőtté válásáig. A szülő döntött úgy, hogy gyermeket vállal, az ő feladata biztosítani a megfelelő lelki, és fizikai körülményeket.
Ha mégis félrecsúszott valami, akarattal, és energiabefektetéssel lehet rajta javítani. Kialakulhat a szülő-gyermek konfliktus, ugyanakkor erre is van megoldás, úgy mint, bármi másra.
1. Érzelmi zsarolás
Nem feltétlenül gonosz emberek teszik ezt. Mindenkinek vannak nehezebb időszakai, amikor kibillen az egyensúlyi állapotból. Aztán akarva-akaratlanul bekövetkezik az érzelmi zsarolás.
Azért nehéz ez a szituáció, mert az érzelmi zsaroló gyakran észre sem veszi, hogy mit cselekszik.
A fejében az a kép él, hogy ő vélekedik helyesen, mások pedig helytelenül. Ennek a hátterében az áll, hogy önigazolást szeretne kicsikarni a környezetéből, ezzel csökkentve a hiányérzetét.
Néhány tipikus mondat, amely az érzelmi zsaroláshoz köthető: “Mindent megtettem érted, de te ezt nem értékeled!” , “Már megint én csinálok mindent!” , “Én már nem vagyok neked fontos?”
Az érzelmi zsarolás történhet kritizálás, számonkérés, követelőzés, akár fenyegetés formájában. A közös ezekben a dolgokban, hogy bűntudatot keltenek a másik személyben. Ennek következménye elmérgesedő szülő-gyermek konfliktus lehet.
Mi a megoldás?
Első a felismerés, amely kifejezetten nehéz.
“Érzelmileg zsarolom a gyermekemet? Biztosan nem!”
A tükörbe nézni olykor fájdalmas, viszont minden helyzeten lehet javítani, ha megvan az elhatározás.
- Ismerd fel, miben szenvedsz hiányt! Az érzelmi zsarolás mögött mindig van valamilyen hiány, félelem (önbizalomhiány, szeretethiány, érzelmek kimutatásától való félelem stb.). Ha szükséges keress fel egy pszichológust!
- Dolgozz magadon, értsd meg a viselkedésed hátterét!
- Gondolkozz felelősen, ugyanis te vállaltál gyermeket! A te felelősséged, hogy a fizikai háttér mellett biztosítsd gyermeked számára a lelki támogatást is!
2. Felelősség hárítása
“Miattad érzem rosszul magam!” Ebben a mondatban az érzelmi zsarolás mellett megjelenik a felelősség hárítása is.
Amikor a gyermekedre hárítod a felelősséget, mert rosszul érzed magad, nem csak neki ártasz, hanem önmagadnak is. Egy hamis képet tartasz fent, melynek lényege: “Én jó vagyok, a többiek rosszak.”
Ilyenkor nem vállalod fel a tévedésedet, hibáidat.
Mi a megoldás?
- Vállald fel a gyengeségeidet, ezzel példát mutatva a gyermekednek!
- Nyíltan beszélj a hibáidról, és arról, hogy ezeken lehet javítani!
- Ennek köszönhetően azt a képet közvetíted a gyermeked felé, hogy senki sem tökéletes. A példát látva a későbbiekben szembe mer nézni önmagával.
3. A magánélet megsértése
Az ember társas lény, de mindenkinek szüksége van teljesen egyedül töltött időre. Egy gyermek is csinálhat olyan dolgokat, amiben nem szeretné, ha megzavarnák.
A szülőnek fontos tiszteletben tartania azt, ami a gyermeké. A titkait, az érzéseit, a gondolatait, vagy a barátaival való beszélgetéseket.
Nagyon idegesítő tud lenni, ha valakinek folyton a nyomában járnak.
A szülő-gyermek konfliktus kialakulását gyakran okozza az, hogy a szülő nem tiszteli kellőképpen a gyermeke határait.
Mi a megoldás?
- A túlzott kontroll, és ellenőrzés káros. Engedd meg, hogy saját döntései lehessenek, sőt biztasd az önálló döntésekre!
- Tartsd tiszteletben a gyermeked titkait, ha valamit nem szeretne elárulni, annak oka van! Neked is vannak titkaid.
- Biztosíts teret a gyermekednek, hogy elmondhassa a véleményét, meglátásait!
4. Az egymásra való odafigyelés hiánya
Vannak alapvető szükségletek, amelyek minden embernek, így egy gyermeknek is fontosak.
Biztonság. Fizikai, anyagi, és lelki szinten is alapvető szükséglet a biztonság.
Képességek megélése. Érezze, hogy meg tudja csinálni a rábízott feladatokat, ez alapozza meg az önbizalmát.
Igények, és érzelmek szabad kifejezése. Egy gyermeknek is vannak önálló meglátásai, érzései. Van, amit csak ő érez legbelül.
Keretek. Azért lényegesek, hogy lássa meddig mehet el, ebből alakul ki az önkontroll. A keretek a biztonság érzetét is erősítik.
Amikor ezek a szükségletek hosszú időn keresztül nem állnak fenn, azt jelenti, hogy sérülnek a gyermek alapvető igényei. Nem kapja meg azt a törődést, figyelmet, amire valóban szüksége van.
Ennek egyik jele lehet a kirívó, akár agresszív viselkedés.
Mi a megoldás?
- Ha megváltozott a viselkedése, derítsd ki mi van ennek a hátterében!
- Figyelj oda a gyermekedre, csak így tudod feltérképezni, hogy mire van szüksége! Rendszeresen kezdeményezz beszélgetést, kérdezd meg az érzéseiről!
- Töltsetek együtt minőségi időt! Ilyenkor ne legyen nálatok telefon, csak egymásra fókuszáljatok!
5. Saját vágyak előtérbe helyezése
Minden ember élete, sorsa egyéni. Nem vagy ugyanaz, mint a gyermeked.
Elképzelhető, hogy az egyik beteljesületlen vágyadat szeretnéd a gyermekeden keresztül megélni.
Például lakberendező szerettél volna lenni, de nem érted el a célodat. Ilyenkor a saját vágyaidat vetítheted a gyermekedre, amivel rengeteg kárt tudsz okozni. Mi van, ha őt nem érdekli a lakberendezés?
Ami hozzád illik, korántsem biztos, hogy neki is elnyeri a tetszését.
Mi a megoldás?
- Elfogadás. Fogadd el azt, hogy ő más, mint te!
- Válaszd el a saját életedet, az ő életétől! Mindkettő egy külön út, neki joga van a saját útját járnia!
- Ismerd meg őt! Kérdezd meg, hogy mi az, ami érdekli, és abban támogasd!
6. Ítélkezés egymás felett
Az ítélkezés a fejedben kialakult kép, amelyet az elméd hozott létre.
Ennek a veszélye az, hogy elzárod a lehetőségét, hogy másképp lásd a helyzetet.
Ilyenkor bezárod magad, és attól az esélytől is megfosztod önmagadat, és a gyermeked, hogy felszabadult családi légkör vegyen körül titeket.
Az ítélkezés nem old meg semmit, ilyenkor önmagad szépíted, a másikat pedig lealacsonyítod. Attól, hogy címkéket teszel a gyermekedre, még nem lesz kiegyensúlyozottabb a kapcsolatotok.
Mi a megoldás?
- Ismerd meg a másik pontos helyzetét!
- Légy nyitott a véleményed megváltoztatására! Vizsgáld meg több szempontból a dolgokat!
- Tudatosítsd, hogy nincsen semmi kőbe vésve! Attól, hogy valaki változtatott a véleményén még nem megbízhatatlan, egyszerűen csak felismert valamit!
7. Visszajelzés hiánya
Amikor egy gyermek nem kap visszajelzéseket, könnyen összezavarodhat, mert nincsen mihez tartania.
Az egyoldalú visszajelzések sem megfelelőek. A túlzott kritika mérgező, a gyermekben megfelelési kényszert okoz, és nem érzi magát elég jónak. Fontos a hibákra is felhívni a figyelmet, mert, ha nincsenek keretek, nem lesz egészséges az önképe sem.
Mi a megoldás?
- Dicsérd meg az erőfeszítéseit minden esetben!
- Jelezd azt is, ha a viselkedésében találsz kivetnivalót! Arra nagyon ügyelj, hogy ne a gyermeket, hanem a cselekedeteit minősítsd!
- Rendszeresek legyenek a visszajelzések.
Vélemény, hozzászólás?